“Mától egy család vagyunk”


Annyi féle esküvőn voltam már az elmúlt kilenc évben, a kisebb, családias hangulatútól kezdve, az egzotikus helyszínen megtartott pazar menyegzőig, hogy végiggondolni is nehéz. Egy biztos, hogy mind más volt és mind szép volt. Sokan kérdezték már, hogy mennyire érint meg egy-egy esküvő, vagy, hogy szoktam-e elérzékenyülni közben? Mivel egy-egy alkalom 10-12 óra kemény munkát jelent: nehéz a gép, figyelem a legemlékezetesebb pillanatokat, feszített a tempó és én kilométereket szaladok, hogy minden a legjobb szögből és legjobb helyről legyen megörökítve, rendszerint segítem a párt apróságokkal, és gyakran előfordul, hogy koordinálom az egyes alvállalkozók tevékenységét is, nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy elérzékenyüljek. Nemrég azonban Juditot és Istvánt fotóztam, akiknek ritka bensőséges házasságkötésük volt. Adott két csupaszív ember, akik a harmincas éveikben találkoztak és úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket. Ez a tény már önmagában is szívet melengető, mert sok egyedülálló harmincas nőnek és férfinak ad reményt, hogy a boldogság bármikor kopogtathat az ajtón, és ha már egyszer betoppant, bizony be is fészkel majd.

Az esküvőjük pedig olyan volt, mint ők maguk: bájos, derűs, teli szeretettel készült kézműves finomságokkal és barátságos, szépen kivitelezett ötletekkel. Nem volt hivalkodó, nem akartak többet vagy mást mutatni, mint amilyenek ők maguk, egyszerűen meg akarták osztani az örömüket a családdal és a barátaikkal. Az egész szertartás olyan volt, mint egy puha, meleg ölelés, amiben az ember sokáig benne akar maradni. És amikor megláttam a díszletek közt, egy virággal körbefont táblán elhelyezve a számukra legfontosabb üzenetet, hirtelen gombóc nőtt a torkomba. Az elmúlt kilenc évben soha, egyetlen pár sem mondta még ki ennyire nyíltan: „MÁTÓL EGY CSALÁD VAGYUNK.” És ez egy nagyon fontos üzenet akkor, amikor minden olyan kétpólusú, amikor minden az „én”-ről szól, és amikor már nem divat feloldódni a „mi”-ben. Jó volt részese lenni egy olyan alkalomnak, ahol a finom ételek, a virágok és egyéb csecsebecsék mind ezt a régimódi, de örök érvényű gondolatot ünneplik!

– Vona Timi –