Vendéglélektan 5 percben


 

Régóta foglalkoztat már ez a téma, szakmai szempontból megkerülhetetlen, de az emberi tényezők is érdekesek. Evidencia, mégis gondolkoztam azon, hogy kell-e, lehet-e róla nyíltan beszélni. Mivel fotósként a tökéletes pillanatokat keresem, úgy döntöttem, ha ezzel a posttal tudok tenni értük, hát rajtam ne múljanak! 🙂

Az időjárás kegyes hozzánk, a pár gyönyörű, a helyszínválasztás elképesztően tökéletes, a vacsora nem csak guszta, de ízletes is, a dekor is telitalálat. Hiába minden, ha a képekről nem mosolyognak vissza a vendégek, ha frusztrált, unott vagy tanácstalan tekintetek szegeződnek a kamerába.

Az ifjú pár már több hónappal a nagy nap előtt elkezdi az esküvő szervezését. A céljuk egy tökéletes nap megvalósítása azokkal az emberekkel, akiket szeretnek. Próbálnak minden részletre figyelni és kialakítani egy olyan miliőt, amiben minden vendég jól érzi magát. Nem csak róluk szól ez a nap, hanem arról is, hogy megajándékozzák a vendégeket, hogy a nehéz ételek és jó borok mellé meghittséget, örömet adjanak. Nagyon nem mindegy tehát, hogy vendégként osztozunk-e ebben az örömben, átengedjük-e magunkon a boldogságot, nyitottak vagyunk-e befogadni és elfogadni más embereket, akikben abban a pillanatban annyi a közös, hogy szeretve vannak – a pár által legalábbis biztosan.

Az energiák ott cirkulálnak közöttünk, egy-egy eseményen szinte tapintható a hangulat, érezni a rezgéseket, és ha van, sajnos a feszültséget is. Egyetlen percre se feledjük, vendégként mi azért vagyunk ott, mert az a két fiatal úgy döntött, hogy velünk együtt szeretné megosztani élete legfontosabb napját. A feladatunk tehát, hogy adjunk nekik – mi vendégek – közösen egy akkora “érzelmi fröccsöt” amiből igazán tudnak töltekezni ők is, mi is. Attól lesz igazi ünnep az esküvő, hogy mi résztvevők azzá tesszük, az összes többi csak körítés és díszlet.

Merjünk örülni, merjünk boldogok lenni, merjük kifejezni az érzéseinket, ünnepeljünk és osztozzunk a pár örömében a szó 100%-os értelmében. Tegyük félre aznapra a problémáinkat, nyissuk ki a szívünket és lubickoljunk egy kicsit a boldogságban! Vendégként aznap, mi így tudjuk a saját részünket hozzátenni az ünnephez.

Végül – bár a fontossági sorrendben ez az utolsó – a fotós is boldog, mert egy fél napos talpalás és megfeszített munka eredményeként olyan képek születnek, amelyek egészen biztosan nem csak az ifjú párban idéznek majd fel felejthetetlen emlékeket.

– Vona Timi –